Tracy McGrady, a Basketball Hall of Famer megosztotta gondolatait a kosárlabdázók nagyszerűségének mérésében rejlő szubjektivitásról.

„Úgy gondolom, hogy nem lehet pontosan felmérni egy játékos nagyszerűségét, mert minden eléggé szubjektív. Egy játékos karrierjének nagy része a szerencsén múlik.

A média és sok szurkoló szemében a nagyszerűség kizárólag a bajnoki győzelmeken mérhető. De szubjektív véleményem szerint az olyan játékosok, mint Charles Barkley, Patrick Ewing, Reggie Miller, Allen Iverson és Carmelo Anthony, mind nagyszerűek, még akkor is, ha nincs címük.

Kobe abban a megtiszteltetésben részesült, hogy pályafutása elején Shaq-kal játszhatott, míg nekem nem volt ilyen lehetőségem. Curry, Thompson és Durant lényegében egyesítették erőiket, hogy bajnokságot nyerjenek.

Képzeld el, ha Curryt a Hornets draftolta volna, és ott töltötte volna egész pályafutását. Mindannyian tudjuk, hogy a Hornets rossz szervezet.

Akkor beszélnénk Stephről, mint a legjobb 10 játékosról? Nem hiszem. Szerencse volt, hogy a Warriorsnál kötött ki. Tehát nem csak a megnyert bajnokságok alapján ítélem meg a nagyszerűséget” – mondta McGrady a közösségi médiában.

McGrady perspektívája rávilágít egy fontos árnyalatra az NBA-legendák értékelésében. Bár a bajnokságok gyakran a siker végső fokmérője, az olyan tényezők, mint a csapat minősége, a szerencse és a lehetőségek jelentős szerepet játszhatnak abban, hogy egy játékos képes legyen címeket nyerni.

Az olyan ikonikus játékosokat, mint Barkley, Ewing és Iverson tisztelik egyéni ragyogásuk és a játékra gyakorolt ​​hatásuk miatt, még akkor is, ha nem sikerült bajnokságot nyerniük. McGrady arra gondol, hogy az igazi nagyszerűség túlmutat a karrier során felhalmozott anyagon.

A hipotetikus forgatókönyv, amelyet Curry on the Hornets-szel mutat be, egy érdekes gondolatkísérlet. Vajon az elit lövöldözős szupersztár ugyanilyen szintű sikert és elismerést ért volna el, ha nem került volna ideális helyzetbe a Harcosok dinasztiájával? Ez egy érdekes kérdés, amely a játékos nagyszerűségének értékelésének bonyolultságáról beszél.

McGrady árnyalt nézete megkérdőjelezi azt az elterjedt narratívát, hogy a bajnokságok jelentik a játékosok örökségének egyetlen barométerét. A győzelem-vereség oszlopon túlmutató tényezők figyelembevételére való hajlandósága holisztikusabb és kiegyensúlyozottabb megközelítést biztosít a kosárlabda halhatatlanságának értékeléséhez.

Végső soron McGrady üzenete az, hogy az NBA nagyszerűsége sokrétű, és többféleképpen nyilvánulhat meg. Noha a címek óriási értékkel bírnak, nem mondják el a teljes történetet a játékos hatásáról, képességeiről és tartós befolyásáról a játékra.